Skip to main content

Fedezd fel Ostravát!  
I. rész



         Ostraván mindig van újdonság, új események, új színterek, új látnivalók. Három éve vagyok itt, és még mindig nem fedeztem fel mindent. Pont ezért szeretem kihasználni az alkalmakat és részt venni különböző rendezvényeken a városon belül. Persze a legjobb, ha ezeken az történéseken ingyen és bérmentve vehet részt az ember, mikor eljön a megfelelő pillanat. Ezért sasolom folyamatosan hol és mi vár rám, amit kipróbálhatnék. Így voltam már vásáron, filharmonikus koncerten, táncszínházban, felvonuláson, stb...
     Pont egy ilyen ingyenes eseménysorozat részese lehettem a múlt hétvégén, április-május fordulóján. Megtudtam, hogy Csehországban igen nagy ünnep a boszokányégetés (csak nyugalom, semmi gonoszságot nem kell beleképzelni). Ennek hagyományaképpen nagyon sok helyen az országon belül rendeznek boszorkégetéseket (persze csak képletesen) és jelmezversenyeket különböző feladatokkal megfűszerezve- főleg a gyermekek kedvéért. Nem is gondoltam, hogy itt ilyen nagy hagyománya van a rossz elűzésének. Sajnos az ostravai vár boszorkányégetésén nem tudtam részt venni, de április 30-án, szombat este én is a felvonulók között voltam. Ez a felvonulás a Forum Nová Karolina bevásárlóközponttól a Borostyánkő úton keresztül vezetett Vítkovice Alsó Régiójába (Dolní oblast Vítkovice). Minden kisgyermek (és még én is, habár a 22 évemmel már a felnőtt kategóriát taposom) kapott egy gyönyörű kis lampiont. Igaz, nem gyújtottuk meg, mert este hatkor még javában világos volt, de ennek ellenére nagyon élveztem. Több száz ember (főleg kisgyermekes családok) együtt sétáltak zene kíséretében a célba. Ott aztán kezdődött a sütögetés és számtalan játék a gyermekeknek.

 






        Másnapra, éppen május elsejére kiszemeltem, hogy az ostravai Vítkovice vasgyár nyitott napokat tart a nagyközönség számára. Ennek apropóján Jánossal nekivágtunk a számomra már kissé ismert cél felé, a Vítkovicei Alsó Régióba, ami szintúgy a Vítkovicei vasgyár része. A régi épüeteket, melyeket ma már a gyár nem üzemeltet ill. a volt bányák maradékait nem elpusztítottak, hanem felhasználták, biztonságossá tették és belsejüket átalakították. Így történt, hogy az egyik legnagyobb tartályból ma többezer férőhelyes koncertterem létesült (GONG aula). A nyitott napok alkalmával nem hagyhattuk ki, hogy ne üljünk be és élvezzünk az óriási termet, melyben jóformán csak mi voltunk.

GONG hangversenyterem 

     Ezek után körbejártunk még néhány épületet: egyikbe kiállítóterem, másikban konferenciaközpont, harmadikban mászófal volt. Ilyen hasznos és érdekes foglalatosságokra is ki lehet használni egy régi bányaváros roskadozó épületeit. Végülis ma az a modern, ami régi, visszajön a divatba minden elavult.

 


      Hihetetlen érzés olyan rozsdás emelvények között járkálni, ahol néhány évtizede még munkások jártak a napi műszak ledolgozására. Ma kicsit olyan szellemváros-hangulatnak érzem, mégis vonz a vágy, hogy felfedezzem minden zegét-zugát. Hozzá kell hogy tegyem, hogy az épületek között fantasztikusan kiépített és néhol parkosított rész található. Hiszen az ostravai önkormányzat célja, hogy szép helyen járjunk. Éppen ezért kihasználják ezeket a kinti helyeket is különböző fesztiválok és koncertek részére. Az érdeklődés mindig hatalmas, legyen szó bármilyen eseményről.

János és a Vitkovicei Vasgyár

       Néhány épület bejárása után úgy gondoltuk, hogy kipróbáljuk a vonatot is, mely külön a gyár számára kialakított síneken közlekedik. Ez a kismetró Prágából lett kiselejtezve, két vagonból áll és a nyitott napok keretén belül szállította az utasokat Ostrava egyik részéről a másikra. A gyorsaságot nem is említem, mert ez alatt a pár kilométer alatt akar tízszer is ki-be ugrálhattunk volna a hatalmas sebesség mellett. Érdekes volt bejárni azt az utat, amelyen még a mai napig árut, vasat, nyersanyagot szállítanak a vasgyár egyik épületétől a másikig. 





       Ilyen élményben sincs része az embernek minden nap, pont ezért kell megragadni a lehetőséget. És hogy legközelebb hol kötök ki? Hát, azt még én sem tudom...

A bejegyzést készítette: Ivkovič Krisztina

Comments

Popular posts from this blog

Élet Csehországban

Hol volt hol nem volt, az óperenciás tengeren is túl, ott ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy Csehország. Egy ország, ahol köszönöm helyett dekuji van, Duna helyett Moldva, Tokaji helyett Pilsner, gulyás helyett gulyás. Na jó az utolsó az stimmel, de csak névben, állagban és ízben más. Persze azért nem ég és föld.. Mintha most lett volna, hogy felültem a Budapest-Prága vonatra szeptember első napján a keleti pályaudvarnál, hogy belevágjak valami teljesen ismeretlenbe. El sem hiszem, de azóta már az ötödik hónapomat töltöm itt. Már párszor írtam a blogra, de most gondoltam kicsit bemutatkozom, hiszen elég élményt  gyűjtöttem  már ahhoz, hogy legyen miről írni. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy 9 hónapot tölthetek az országban a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként. A program  célja, hogy segítse a Kárpát-medencében élő szórványmagyarság helyzetét és, hogy erősítse a határon túl élő és az anyaországban élő magyar kapcsolatokat. A program az egykori monarchia t

A magyar- és a cseh gasztronómia avagy beszélgetés az ostravai magyar klub lovagrendi szakácsával Bors-Fiszli Editkével

A mi Editkénk A Receptek a magyar konyhából c. rendezvénysorozatunk főszakácsával Bors-Fiszli Editkével beszélgettem a rendezvényről és a magyar és a cseh gasztronómiáról.  Hogyan is vált az ostravai magyar klub a magyar gasztronómia helyi fellegvárává? Mik a főbb hasonlóságok és különbségek a magyar és a cseh íz világ között? Hogyan is vált az ostravai magyar lakos, Editke a magyarországi Népi Ízőrző Lovagrend lovagrendi szakácsává? A következő sorok megadják a választ. Editke: A történet 2010 augusztusában a kouty-i művelődési táborban kezdődött, ahol megismerkedtem az egyik ostravai klubtaggal, Bors Istvánnal. A kapcsolatunk később komolyra fordult, majd pedig összeházasodtunk. Az Ostravai Magyar Klubba beléptem, amikor idekerültem, nemcsak a férjem, hanem az unokatestvérem, Magdika révén is klubtag lettem. Később a vezetőségnek is a tagja lettem. Jenei János ötletére elhatároztuk, hogy bevezetünk egy magyar konyhát, egy úgynevezett főzőesemény sorozatot, ahol a magyar
A Karlovy Vary-i Magyar Alapszervezet megalakulása, avagy a Magyar Specialitások boltjától a magyar klubig Szeptember végén volt szerencsém közel a német határnál meglátogatni e festői szépségű és világhírű nyugat-csehországi várost. Felkeltette érdeklődésemet, hogy számomra meglepő módon itt is élnek magyarok. Két csodálatos napot töltöttem a városban Turay Erzsébet elnök asszony és Kalinová Valika társaságában. Ott létem alatt a beszélgetések és a városban tett séták során betekintést nyerhettem a helyi magyar szervezet életébe. Az ott tartózkodásom célja az volt, hogy egy interjú keretében bemutassam a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének legfiatalabb magyar tagszervezetét, amely ez év elején alakult meg. Karlovy Vary központja János: Hogyan indult a helyi magyar szervezet alakulása? Erzsébet: Lényegében, amikor ideköltöztünk a csehországi Karlovy Vary-ba, akkor az volt a fő gondunk, hogyan újra kezdeni. Úgy döntöttünk, hogy nyitunk egy boltot